Azoknak a kevés embernek, akit érdekel
egyáltalán van valaki?
rednails.gp
itt megtalálhattok (Riley néven)
Helyzetjelentés Hazértem. A tervezett kedd helyett vasárnap jöttem hehe :) Talán gonosznak tünhetek, de tényleg nagyon szeretem a nagyszüleimet, csak most már egy kicsit elég volt belőlük. Szóval mostmár szabad vagyok, persze szerdátol péntekig matekverseny (arra is készülnöm kéne), amire már beújítottam egy fehér csipkés pólót és egy fekete kardigánt (szülinapi ajándék), és emelett egy arany baglyos bokaláncot, hátha szerencsém lesz, és át adja nekem bölcs gondolatait.
Oké, tudom, hogy most hülyeségeket beszélek, de bocsásd meg nekem, hajnali fél kettő van, csak nagyon nem birok aludni.
A lányoknál pedig... Nos most minden rendben. Egy ideig...Gondolom... Még mindig félek, és nem merem teljesen magamat adni, de úgytűnik, hogy most szélcsend van, szóval megpróbálom a lehető legjobbat kihozni belőle, aztán meglátom mi lesz. Egy ideje már döntöttem, ha tényleg nem foglalkoznak velem, akkor én sem keresem a társaságukat, de most... Szóval most tényleg minden okés (leszámítva hogy nem mehettem egy programra, mert éppen el voltam zárva a külvilágtól... Khmm...). Azt hiazem aludni kéne...
oh god...
One day, I sware, I'm gonna kill her...
Na szóval úgy áll a helyzet, hogy évvége volt. Ilyenkor mindenki jön, hogy jaj de jó, végre szabadok vagyunk.... Hurrá....
Hát hova küldhetnénk el a kedves, aranyos lányunkat, hogy megbüntessük, azért mert majdnem kitünőt hozzott haza (1 négyes társ. ism.-ből)? Hát persze, küldjük el júniusra a nagyszülőkhöz, hogy elszúrjuk a nyara kezdetét.
Mármint én tényleg nagyon imádom őket, de ez nekem sok én nem birok ki két hetet egyedül velük. Vagyis inkább a nagymamámmal. Esküszöm, néha az agyamra megy....
Most komolyan, miért kell neki folyton parancsolgatnia, meg folyton beszélnie. Nagyi, légyszi, csak maradj egy kicsit csöndben, és hagyj békén. Most nem akarok matekozni. Nem akarok felkelni nyáron 9-kor (Legalább fél tizenkettőig akarok aludni), mert este fönn voltam, nem azért mert nem tudtam aludni, hanem azért, mert ezt akartam. Én nyáron fönn akarok maradni 2-ig, 3-ig, mert NYÁR VAN!!!!!! HAHÓÓÓ!!!! NYÁR!! Nekem nem kell, hogy itt hajcsárkodj, hogy saját tapasztalat nélkül véleményeket mondjon mindenféle dologról, amiről mások elbeszéléseiből tudsz. Engem nem érdekel, most egy picit, csak maradj csöndben!!! Légyszíves! Nagyon, nagyon szeretlek, de én nem birom, amikor valaki 24/7 megmondja , hogy mit tegyek, és eltervezi neked az egész júniust
Ahh, amilyen hamar lehet, szabadulok innen...
feeling... depressed
Miért, miért, miért? Miért történik folyton ez? Miért jó ez nektek? Ennyire jó érzés felvágni az exklúzív klubbotokkal? Miért kell folyton érzékeltetni, hogy sosem fogok közétek tartozni? Miért nem mondjátok a szemembe, ahelyett hogy a tetteitekkel összezavartok? Miért vagyok annyire boldog, amikor egy olyan pillanat jön, amiről tudom, hogy hamis, és mégis úszom a boldogságba? És miért lennék meglepeve, amikor újra nyomorúságosan érzem magam, mind Miattatok? Miért ülök a számítógép elött, csak hogy lássam, hogy már megint miből hagytok ki? Miért érzem ezt a folyamatos rettegést? Hogy kibeszéltek a hátam mögött? Hogy nevettség tárgya vagyok? Miért olyan nehéz elfogadnom, amit mindig is tudtam, és amitől soha nem szabadulhatok? Ti már döntöttetek.
Miért nem tudom csak egyszerűen elfogadni?
földrajz házi helyett
Csöppnyi kéthónapos kihagyás után (úristen, tényleg volt az két hónap?) a szavát benemtartó kislány visszatér.
Délutánonként(főleg hazafelé a buszon, vagy a trolin) gyakran gondoltam rá, hogy lekéne ülni, és újra írni. Néhány nap végén le is ülem, és a negyven percemet felhasználtam a bámészkodásra.
Egy alkalommal még írtam is, és perszeee, hogy nem tudta volna elmenteni... Aztán most eljött az idő erre a fenomenális tevékenységre is , ami minek köszönhető? Csakugyan, a földrajz házinak; vagyis inkább annak, hogy semmi kedvem megcsinálni. Ki a franc akar térképet szerkeszteni a földrajz teremről?
A délután folyamán átmentünk a nagynénémhez (szülinapja alkalmából), és az unokatesóimhoz. A Tündi épp németországban van - cserediákság -, úgyhogy csak a Panni volt ott. Az asztalnál egymás mellé kerültünk, úgyhogy a parfé torta után beszélgetni kezdtünk. Pár óra múlva kint kucorogtunk a függőágyon, és azonkaptam magam, hogy mesélek, mesélek, és még többet mesélek. Kibeszéltem neki a tanárok nevetséges szokásait, de legfőképpen a tavalyi sítábort, és a szeptemberi osztálykirándulást. Értesült a rombolói hírnevünkről, az Eszter hiperfokozatú ügyetlenségéről (és ő ezzel az adottsággal akart le a Viságrádi vártól lefelé vezető göröngyös és meredek túraúton csukott szemmel, mondván "ő együtt érez a vakokkal"), na és persze ha a tanárokról beszéltünk, akkor a Magyartanárunkat is szóba kellett hozni. Cserébe ő is mesélt a táboruk síbaleseteiről, az osztályuk kritizálható tanárairól, és az osztály nevettető jeleneteiről. Talán először volt az, hogy amikor apa megszólalt, hogy megyünk, akkor igazán nem akartam még menni.
Jaj, jaj, jaj úgy akarok még valamíról írni, nehogymár folytatni kelljen azt a rohadt alaprajzot; ami már el van kezdve, a tegnapi belém bujt lelkiismeretes kislánynak köszönhetően (értsd: elkezdtem rajzolgatni a heves Hazudj ha tudsz! nézés közben)
Aprópó, az új kinézetről. Engem megfogott ez az esős kép, főleg mivel már ősz van de nem is esett még az eső. Szóval elkészítettem ezt a kékséget, de simán lehet, hogy holnap lecserélem valami másra, amihez épp kedvet kapok.
Na jó azt hiszem ideje alaprajzot készíteni.... Bah.
à bientôt
15 perc a robbanásig...
Még gyorsan a nyaralás előtt, filmaratont tartottunk. Legalábbis én.
Apával néztem a Múmia 3-at, az Orsival a Doktor Szöszit - oldschool; videokazettán -, és egyedül, unalmamban a Home Sweet Alabamát, meg a Jhon Tucker Must Die-t. Tegnap este pedig családi mozizás volt a Rióval.
12 perc a robbanásig...
Eljött az idő a Dr.Csont-os kinézetnek is. Az új designről annyit, hogy most raktam fel, és már le akarom cserélni. Az elképzelés tetszett ( főleg, hogy Bones) de szerintem a fejléc atombéna lett, úgyhogy mihelyst hazajövök felrakom a zöldet, ami Dianna Agronos lesz. Ja és nem mellesleg ez is világos, úgyhogy hiába hívják az oldalt darktwilight-nak.
Úgy van bogárkáim, ki kell bírnotok ezzel.
9 perc a robbanásig...
Ó, hát a legfontosabb, hogy holnap hajnalban (igen, igen, csipás szemmel, és csak-azért-sem-fésülöm-meg fazonú hajjal) elindulunk Horvátországba, egy szigetre, aminek nem - és valószínűleg soha nem fogom tudni - jegyeztem meg a nevét.
4 perc a robbanásig...
Az időjárás (még mindig) csalóka, délelött nem hagyott aludni - aki még nem ismerne: az erkélyen aludtam - a sütésével, delután pedig csak a fodros felhőgyerekeit mutogatja...
3...2...1...
Francba, mennem kell pakolni.
Legyetek Jók!
Tudom, hogy úgyse tudtok
Igen, még élek - csak nem a neten
Soha, soha az életben, semmilyen körülmények között, NE menjetek biciklivel a Kiscelli múzeumhoz!
Ó, Buda szép kis városrész, nem igaz? Hát nem!!! Annak a hülye, idióta földanyának kellett olyan nagy dombokat emelnie a Duna túloldalára. És ezen felbuzdulva azoknak a hülye, idióta embereknek kelett templomokat építeniük a magaslatokra. És azoknak a még inkább idióta alapítóknak kellett egy olyan épületbe telepíteni a múzeumjukat, aminek csak egy, nagyon-nagyon-nagyon-nagyon meredek fel- illetve lejárója van.
És akkor jönnek a legidiótabbak, igen a szülők. Akik bicajjal akarnak múzeumot látogatni.
Hurrá.
A tegnapi remek bicajtúra következtében a bal vádlim felhorzsolódott, a jobb nagylábujjamon keletkezett egy vérhólyag, és a hajamnak valami borzalmas tofu-féle szaga volt, emiatt mindennek - legalábbis annak amit ettem - rémes tofu-szaga volt. Szóval, ha valaki feltalálja az időgépet, akkor légyszives utazgassatok vissza, és kólintsátok fejbe Karl von Draist, Kirkpatrick Macmillianst, és a többieket. Köszöntem.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
