Nagyon, nagyon, nagyon rég nem írtam ide.... Most is apa iPodjáról írok, úgyhogy minden ékezetes betűhöz hosszan kell nyomni a képernyőt, és most képet sem tudok berakni, de majd remélhetőleg pótolni tudom holnap. Mindgyárt éjfél lesz, a tücskök màr hangosan rà kezdtek a koncertjükre. Ilyenkor lenne hangulatos írni, de valahogy sosem jön rám az ihlet. Kinn fekszem az erkéjen, az Orsi takarójával, mert az enyém be lett költözteteve még hajnalok hajnalàn, amikor a nap már elég erősen sütött, hogy felkeltsen. Szépek a csillagok.... Mindig is szerettem volna kivenni valami csillag képet, de eddig meg soha nem sikerült. Még a nagy vagy a kisgöncolt sem... Ma, biciklizés közben rájöttem, hogy Budapest milyen sok szìnű... A Billy Elliot dvdért mentünk el, amit persze azóta sem néztünk meg, és valószínüleg egyhamar nem is fogunk. Nagyrészt az Andrássyn közlekedtünk, ès ott láttunk rengeteg különböző embert. Ázsiai tiniket, eldobható fényképező géppel, öreg afro-amerikai bácsikat, raszta hajú fiúkat, bicikliseket, buszozósakat. Az érdekes az, hogy én errefelé még nem nagyon jártam. Általàban a kertvàrosban, az otthonunk közelében mozgunk, és a legtöbb ismerősünk is innen szàrmazik. Elképesztő, mennyi fajta épület emelkedik Budapest belsővárosának utcàin...